Összes oldalmegjelenítés

2012. március 20., kedd

Előbújt a tényői medvehagyma


Szeretjük a természetet, sokat sétálunk, túrázunk és szeretjük azokat a  vadon termő növényeket amelyek a madarak vagy az emberek számára fogyaszthatóak. Időnként telepíteni is szoktunk ilyeneket. A nyáron már 6 éve lesz, hogy a Herend közeli erdőből egy doboz medvehagymát hoztunk. A kocsiban émelyítő szagok terjengtek, de szerencsére kibírtuk a haza utat, lehúzott ablakokkal. Saját telkünkön is ültettünk néhány helyre, meg a közeli erdőbe is vittünk. Ezek a fotók ma készültek. Kb két hét múlva már ehető méretűre nőnek az első levelek.




2012. március 3., szombat

Tényői Barangoló: Sárból, vályogból…

Most a Tényői Barangolóból adok közre egy írást amit Lajtmann Csaba barátunk jegyzett, Csaba írásaival már találkozhattatok Eszter blogján.



Tényő népi építészeti hagyományait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy magán viseli a térség jellegzetes vonásait. A telkek oldalhatárára felfűzött épületek többnyire a helyben megtalálható anyagokból készültek – a falak és a padló sárból, vályogból, a födém fából, a tető nádból vagy zsúpszalmából. A háromosztatú, tornácos házak utcára néző tiszta­szobáit a mellettük elhelyezkedő konyhá­ból lehetett megközelíteni, ugyaninnen nyílt a háziaknak szállásul szolgáló hátsó szoba is. A lakórészt hátrafelé a gazdasági épület­részek követték, a pajta, az istálló és az ólak. A falu változó település­szerkezete kitűnő lehetőséget biztosít az ideláto­gatónak, hogy bete­kintést nyerjen a népi porták, lakóházak életútjainak különböző állomásaira.  „Ha nem mész fel a tetőhöz, a tető jön le hozzád…” – szól a népi bölcsesség, és hogy mennyire igaz, akkor látjuk igazán, ha túrára indulunk a mára részben elnéptelenedett, a falu melletti domboldalt ölelő utcákon.


            A korábban összefüggő beépítés napjainkra foghíjassá vált, néhol csak az elvadult növényzet, rózsa- és orgonabokrok, gyümölcsfák őrzik az egyszervolt házak halmait. Másutt a bedőlt tető alatt még részben állnak a falak, az avatott szemnek bepillantást engedve a vályogépítészet különböző módsze­reibe. A düledező eresz alatt felejtett papri­kafűzér, a leomló falban még lelakoltan álló ajtó emlékeztet a korábbi nyüzsgő élet hirtelen elmúlására. A foghíjak között persze több házat még gondos kezek óvnak, vigyáznak némi bepillantást engedve a gazda anyagi lehetőségeibe is. Láthatunk műanyag fóliával kisegített nádfedést éppúgy, mint tökéletesen rendezett új nádkévékből felújított tetőt.    
            Manapság, mikor környezetünk rohamos pusztulása állítja kihívások elé társadalmunkat, a környezetkímélő építési módok keresése közben érdemes egy pillantást a múltra vetni, megfigyelni és megfogadni nagyszüleink bölcsességét. A népi lakóház kényszerű ésszerűsége, kiváló példája az organikus építészetnek. A helyben megtalálható építőanyagok használata kiküszöbölte a szállításból adódó környezeti terheket. A vályog, a sár használata nem igényelt külső energiaforrást, a kalákában dolgozók izomerején felül.  Az elkészült épület kellemesen hűvös maradt a forró napokon is, a vastag, jól hőszigetelő falaknak és a nád, zsúpfedésnek köszönhetően. Az „élő”, természetes lélegzést biztosító anyagok használata, az évenként megújuló meszelés pedig természetes gátat állított a napjaink műanyag nyílászárokkal bedunsztolt oly sok gondot okozó penésznek. Ahogy éltében is harmóniában álltak közvetlen környezetükkel, úgy elmúlásukban sem hagynak csúf sebeket a táj képén e házak. Akinek visszajáróként módja adódik folyamatában megfi­gyelni a lakatlanná vált épületeket, láthatja, hogy a tető bedőlése után két-három év múltán hogyan válnak ismét a természet részévé a több száz év alatt nemzedékeket kiszolgáló házak.


            Elszórtan a mai faluban sétálva is találunk még hagyományos technológiával épült paraszt­házakat – sajnos egyre kevesebbet. A technokrata szemléletű évtizedek oktatásán felnőtt fiatalok, legyenek akár új tulajdonosok, vagy az őket „segítő” építészek, statikusok könnyen mondják ki a halálos ítéletet az egyébként még menthető állapotú épületekre is, teret engedve korunk szivárványszínben pompázó, ezerformájú építészeti csodáinak. Szerencsére persze vannak, akik egy-egy vályogházban nem az eldózerolandó múltat, hanem a lehetséges jövő épületét látják.
            A népi építészet iránt érdeklődőknek Tényőn járva mindenképp ajánlott megnézni a két tájházat, és a domboldalt megkerülő Táborvölgy utat, Erdész sort, amiket a Látnivalók, ajánlott túraútvonalak fejezetben ismertetünk részletesen.