Összes oldalmegjelenítés

2012. május 20., vasárnap

Nyúl ház


Két-három éve húsvétra kaptak a gyerekek két törpenyuszit, egy fekete lány logó fülűt és egy fiú zsemle színű álló fülűt. Együtt cseperedtek fel, mi úgy érezzük szeretik egymást, ha valami oknál fogva külön voltak rakva a fiú kereste a lányt és amint lehetett újra egymás mellé kerültek. Mivel a tyúkoknak, kacsáknak körül lett kerítve a telek egy része, ezért gondoltunk arra, hogy a nyusziknak is kerítünk le azon belül egy kisebb részt, ahova egy nyuszilakot is beterveztünk. Péter legújabb ötlete alapján régi autógumik adják a "falát" amit aztán kitöltünk földel, majd be is burkoljuk vele. 


 Itt Péter lejjebb viszi a talajszintet, a  kitermelt földet pedig betölti a gumikba. Amiket zöld ágakat láttok azok a fekvőtuja lemetszett hajtásai, tökéletesen megfeleltek a föld megfogására.


Egy hullámpala került a tetejére és némi föld. Még teszünk rá termőréteget, amit aztán beültetek szárazságtűrő nővényekkel. Szándékomban áll, valami gyorsan növő futó növényt is ültetni mellé. A képen látszik a nyuszik hordozója, abban raktuk oda őket az új helyükre. Mazsola a lány nyuszi azonnal birtokba vette a területet és intenzíven elkezdett ásni...


Rengeteg földet kikotort, nagyon mélyre leásott, ezek után nekifogott a fészeképítésnek, az előre odakészített szénából. Azt még nem írtam, hogy pocakos, szerintem az éjjel megellik. 


2012. május 15., kedd

Földbe rejtett kamra

A házikónk mögött régen volt verem, amibe sajnos az előttünk itt lakók irdatlan mennyiségű szemetet halmoztak. Péter 5 kocsi szemetet vitetett el a telekről, a verem viszont olyan állapotba volt addigra, hogy jobbnak láttuk betemetni, így is történt. Viszont mindig hiányzott egy kamra, ami télen nem fagyveszélyes, nyáron pedig kellemesen hűvös marad. A dolog adta magát, a műhely mellett kikanyarítottunk egy földdarabot egy korábbi munkából származó nagyméretű íves nikecel darabot használtuk be tetőnek, ami elég vastag ahhoz, hogy a rajta lévő földet és egy kertészkedő embert is megbírjon. Kapott egy műbőr borítást ( azt is azért mert az volt itthon ipari mennyiségben), majd beborítottuk földel. 



Ha mögötte megy el valaki nem is tudja, hogy mi ez a kis púp.


Kapott ytongból egy kis falat és egy régi ajtó méretre lett vágva hozzá.


Két évvel ez előtt volt egy nagy eső (hömpölygött le a víz a dombról) akkor egy kicsit megdőlt a fal, ezért boltívet rakott hozzá Péter. Azért azt el kell mesélnem, hogy Péter mondta, hogy tartsam meg a két oldalról elkezdett ívet amíg berakja a gyámkövet, nem fog sokáig tartani, azt hiszem fogalomzavara volt már akkor is... két hétig fásliztam utána a csuklómat.

A falazást folytattuk jobbról, balról, mindenféle üveget, tálat beleépítettünk. 



Nagyon jól néznek ki benne a kis szárazságtűrő növénykéim.




Alulra vadszőlő töveket tettem, felülről borostyánokat indítottam el, alig várom, hogy befussa a boltívet, meg a falakat.


Itt pedig a növénykéket látjátok, még jobban szét kell ültetnem, hogy az egészet betakarja.


Ezek pedig a díszpipacsaim, csak azért raktam fel róluk képet mert szerintem gyönyörűek :)!

2012. május 14., hétfő

Tyúkól

Újra aktuális lett a tyúkház befejezése, mivel a gyerekeink fogtak pár pipit a "kakaspörköltfözőversenyen". Így hoztunk újra agyagot, meg kértünk a szomszédból szalmát és nekiláttunk. 
Aki kíváncsi rá, hogy hogyan készült az itt olvashat róla.


Rá kellett jönnünk, hogy a frissen befont zöld leveles ágakat nehezebb tapasztani, így nem árt, ha pár nap száradást hagyunk a felületnek mielőtt elkezdjük a tapasztást. 


A tapasztásban a gyerekeink is segítettek nagy örömmel és kitartással. Így hamar be tudtunk fejezni.


Megpróbáltam lefotózni, hogy a betapasztott felület megrepedezett...


Ezért tettünk rá egy réteg rost agyagot (papírrost van elkeverve az agyagban, pl. tojástartó beáztatva). Az így kapott agyag már nem repedezik még a gyors szárítástól sem.


Péter az utolsó réteget simítja a felületen.


Itt pedig a lemeszelt tyúkház :). A régi ajtókból készített kifutó ideiglenes természetesen, csak még nbem érkezett meg a drótháló a kerítéshez.


Itt ülnek az ülőfán a "kispipik", a hozzáértők szerint a jobb szélen lévő fehér kakas, hát majd kiderül.

Egy barátunkhoz elvittük a nyúlállomány fiatal egyedeit, cserébe kaptunk kiskacsákat, két sárgát két sötétet. Őket még nem fotóztam le, de ígérem pótolom. Addig is itt láthatjátok a nekik készülő lakot. A technika hasonló mint a fenti tyúkólnak, csak sokkal kisebb és a teteje íves, nem csúcsban végződő.


Most itt tartok vele, ebben a hidegben nincs kedvem kimenni folytatni.



2012. május 3., csütörtök

Az ország legnagyobb dombháza


Mediawave-el már nagyon régi a kapcsolatunk. Eleinte csak mint érdeklődők néztük  a programjaikat, de az utóbbi években egyre többféle dologba kapcsolódunk bele mi is. 
Az idei év helyszíne a Monostori erőd volt, egy bő hét alatt háromszor is voltunk ott. Mentünk a kiállításunkat berendezni, aztán vittünk díjakat Párhuzamos kultúráért díjátadóra, akkor több programon is részt vettünk, és végül leszedtük a kiállításunkat, még jó, hogy ilyen közel van hozzánk. 



Maga az erőd egy gigantikus méretű dombház. Rendkívül gondos munkával lett megépítve (1850-1871) A fantasztikus látványon kívül még az is fokozta a hatást, hogy a rendezvény ideje alatt nyári melegek voltak, viszont az épület belső része mint egy hűtőkamra úgy működött.