Összes oldalmegjelenítés

2012. január 23., hétfő

Szuper? Vályog

A vályog egy nagyon ősi építőanyag. Sokféle technikával lehet a vályoggal építeni. Körülbelül egy évvel ezelőtt felfigyeltünk egy új technológiára, a szupervályogra. Ezt egy Kaliforniában élő arab építész fejlesztette ki. A leírások és képek alapján rendkívül érdekes formavilágot lehet létrehozni vele, nagy terek lefedésére is alkalmas. Ezért amikor megjelent egy ilyen hirdetés tanfolyamról, akkor egy barátunk javaslatára én is jelentkeztem. A helyszínen nagyon rövid idő után világossá vált a számomra, hogy a tanfolyam vezetői nem egy eltervezett koncepció alapján dolgoznak, hanem csak rögtönöznek. Mielőtt nekikezdtünk volna a munkának, előtte elmesélték, hogy a talaj összetételt meg kell vizsgálni, áztatás és ülepítés után derül ki, hogy mennyire felel meg a munkának. Ennek függvényében még adalékokkal módosítani lehet rajta. Hát ők ezt is elmulasztották.
Az építési technika lényege, hogyha van egy megfelelő vályog tartalmú talaj akkor azt nedvesíteni kell, hogy döngöléssel megfelelő keménységet lehessen elérni, ehhez a nedvesített talajhoz cementet kell adagolni és polietilén zsákba tölteni. A polietilén zsákok elcsúszását és a húzószilárdság növelését szögesdróttal lehet elérni. Az egymásra kerülő zsákok közé megy a szögesdrót, az egyes részek le vannak döngölve és amikor kész az építmény az egész szerkezet egy vályogvakolattal van ellátva. A hagyományos vályog építésekhez képest a polietilén, a szögesdrót, a cement, és a hihetetlen sok élő munka miatt én rendkívül drágának tartom. Azt hiszem ha valaki a vályogot választja építőanyagnak szerencsésebb, ha magyarországon bevállt módszereket alkalmazza. Aki különlegesebb megoldásokat próbál annak is inkább azt tudom javasolni, hogy azokat a módszereket tanulmányozza amiket pl. a Kasseli egyetemen kísérleteztek ki.

Ezen a spirálon dolgoztunk két egész napot a tanfolyam alkalmával...



Házak Kaliforniában ezzel a technológiával:




2012. január 22., vasárnap

Indiánsátor? Vályogház?...egyik sem, tyúkól :)

Már régóta foglalkoztatott egy baromfi udvar létre hozása és tavaly tavasszal megvolt az indok ahhoz, hogy elkezdjünk építeni egy tyúk ólat. Waldorfos gyerekekkel terveztünk egy olyan foglalkozást, ahol az organikus építés folyamatait tudjuk együtt csinálni a gyerekekkel. Mivel nem akartam olyan helyzetbe hozni a gyerekeket, mint amiben korábban nekem volt részem ( majd egy másik cikkben írok róla...) ezért elkezdtünk  a telkünkön egy ilyen munkát. A vékony akácfák és az agyag az rendelkezésünkre állt, de el kellett menni vesszőt szedni. 










Egy méretes utánfutót megpúpoztunk, de ez alig több mint a felére lett elég, ezért kellett még egy utat tennünk. 




A befonás után jöhetett a tapasztás.


A tapasztáshoz agyagos vályogot használtunk, amihez a néhány évvel korábbról megmaradt szalmát kevertük.
A vesszőszedésben, fonásban, tapasztásban a gyerekeink is segítettek.




Ahhoz, hogy az időjárás állósága megfelelő legyen át kell még tapasztani, hogy a lyukacsos, porózus felület simább legyen és amikor kiszáradt akkor 2-3 réteg meszeléssel kapunk egy vízlepergető felületet. Nálunk ez azért nem történt meg , hogy teszteljük a felületet, jól viselkedik és tavasszal ha befejeztük bemutatjuk a folytatást.

2012. január 7., szombat

Organikus építészet és a csigaház esete

Sok építészt megihletett az a kis állat aki a hátán cipeli a házát. Tényleg csodálatos formákban találhatóak, a gyerekeink is előszeretettel gyűjtik az üres (és a majdnem üres) csigaházakat. Általában azok a házak amelyeket építészek terveznek, vasbetonból készülnek. Hogy ez mennyire organikus ... azzal együtt a héjszerkezetet mi is vasbetonból tervezzük.
                                           forrás
                                           forrás





        És végül lássunk egy organikus anyagú csigaházat :)
                                                                       

2012. január 5., csütörtök

Organikus építészet

Kikerestem a Wikippédián, hogy mit is jelent az organikus építészet: "Organikus építészet (magyarul szerves építészet) az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület "természetesen" nőljön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, "szerves" egységet mind felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Ezért mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, aminek megnyilvánulásai annak épületei."
Mi ezzel már akkor egyet értettünk (éreztünk), mikor még azt se tudtuk mi az organikus építészet :). Találtam nagyon szép példákat erre, például Svájcban                                        



Következő bejegyzésben további organikus házakat mutatok.



2012. január 4., szerda

Pár szó a telekről

A telek kiválasztása nem okozott gondot, a fekvése nagyon jó és mikor először látta Péter akkor hó borított mindent (és nem látszott az az 5 teherautónyi szemét, amit el kellett szállítatni). De nálunk jártasabbak azt javasolják, hogy ha van rá lehetőségünk nézzük meg a telket különböző napszakokban, beszélgessünk a szomszédokkal (bár ez nálunk évekig nem jött össze), füleljünk, vannak e zavaró hangok. Nálunk alapból csend van, a faluból esetleg kutyaugatás hallatszik fel meg néha egy-egy tilinkós autó dallamkürtje,(erről még annyit, hogy a falu meghatározta, hogy milyen napokon jöhetnek) hozzánk szerencsére nem merészkednek fel :).
Nem tudom megállni, hogy ne írjam le a véleményemet a házhoz szállító autókról, nem elég, hogy szennyezi a hangjával, a kipufogógázával a környezetet, de még jót se tesz senkivel! Az idős emberek még annyit se mozognak, hogy lesétálnának a boltba, ahol esetleg megkérdezi az eladó, hogy „hogy van Mari néni?”, találkozhatnának ismerősökkel, bemehetnének egymáshoz beszélgetni, ha már úgyis elindultak otthonról… így elég könnyen leépülhet az ember, én ezt mindenképpen kerülném.
Visszatérve a telekhez, a miénk dombra fut fel, a házikónk a völgyben van. A telek kétfelé volt osztva, mikor Péter megvette a házat a mellette lévő telket nem kevés egyeztetés után 4 örököstől sikerült megvennünk. Régen az emberek ösztönösen választotta lakhelyet (tudom, hogy ez nem igazán érthető, vagy inkább félre érthető), olyanra gondolok, hogy ahol rendszeresen elpusztultak állatok oda nem építkeztek.
A mi házikónkról, meg telkünkről érdemes tudni, hogy itt egy 107 éves néni lakott. A faluban sok embertől hallom, hogy 100 éves korában még végig kapálta a dombon lévő szőlőjét és, hogy minden nap ivott egy kis vörösbort. 

2012. január 3., kedd

Út a dombházhoz

Már körülbelül 10 éve gondolkodunk építkezésen. Az elképzelések folyamatosan változtak.
Van egy pici, öreg vályogházunk, az első elgondolás ennek a bővítése volt. A vályog mint építőanyag elég sok jó tulajdonsággal rendelkezik. Régen még olcsó is volt.
 A mi házunkat megvizsgálta egy statikus és megállapította, hogy olyan erősítéseket kellene csinálni amit mi nem láttunk ésszerűnek. Ezért egy új ház építésén kezdtünk el gondolkodni.
(Egyik barátunk szeretett volna vályogházat építtetni, meg is egyezett egy mesteremberrel, aki sajnos még a munka megkezdése előtt meghalt. A fia csak másfélszeres árért vállalta volna ami már többre jött volna ki, mint egy téglaház. Ezért ők lemondtak a vályogházról.)
Időközben az építési besorolás is megváltozott a telkünkön, szerencsére előnyösen. Viszont az anyagi helyzetünk előnytelenül...
Nemrég egy építész barátunk egy rendkívül figyelemre méltó technikai megoldást mutatott amivel a szerkezetkész állapot a felébe se kerül mint egy hagyományos módon készült ház. Ez az építési technológia egy dombház építésére kiválóan alkalmas.