A házikónk mögött régen volt verem, amibe sajnos az előttünk itt lakók irdatlan mennyiségű szemetet halmoztak. Péter 5 kocsi szemetet vitetett el a telekről, a verem viszont olyan állapotba volt addigra, hogy jobbnak láttuk betemetni, így is történt. Viszont mindig hiányzott egy kamra, ami télen nem fagyveszélyes, nyáron pedig kellemesen hűvös marad. A dolog adta magát, a műhely mellett kikanyarítottunk egy földdarabot egy korábbi munkából származó nagyméretű íves nikecel darabot használtuk be tetőnek, ami elég vastag ahhoz, hogy a rajta lévő földet és egy kertészkedő embert is megbírjon. Kapott egy műbőr borítást ( azt is azért mert az volt itthon ipari mennyiségben), majd beborítottuk földel.
Ha mögötte megy el valaki nem is tudja, hogy mi ez a kis púp.
Kapott ytongból egy kis falat és egy régi ajtó méretre lett vágva hozzá.
Két évvel ez előtt volt egy nagy eső (hömpölygött le a víz a dombról) akkor egy kicsit megdőlt a fal, ezért boltívet rakott hozzá Péter. Azért azt el kell mesélnem, hogy Péter mondta, hogy tartsam meg a két oldalról elkezdett ívet amíg berakja a gyámkövet, nem fog sokáig tartani, azt hiszem fogalomzavara volt már akkor is... két hétig fásliztam utána a csuklómat.
A falazást folytattuk jobbról, balról, mindenféle üveget, tálat beleépítettünk.
Nagyon jól néznek ki benne a kis szárazságtűrő növénykéim.
Itt pedig a növénykéket látjátok, még jobban szét kell ültetnem, hogy az egészet betakarja.
szerintem is:)
VálaszTörlés